A mexikói gasztronómia az UNESCO szellemi kulturális örökségének része

2010-ben az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete a mexikói gasztronómiát az emberiség szellemi kulturális örökségévé nyilvánította. A mexikói gasztronómia azért került fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, mert a hagyományos mexikói konyha olyan kulturális modell, amely ősi mezőgazdasági tevékenységeket, rituálékat, gyakorlati tudást, konyhai technikákat, valamint közösségi szokásokat és viselkedési formákat egyesít.

Mindez a közösség részvételének köszönhetően valósulhatott meg a teljes hagyományos élelmiszerláncban, amely a növények vetésétől és betakarításától egészen a konyhai elkészítésig és a finomságok megkóstolásáig terjed. A rendszer alapelemei: a kukorica, a bab és a chili. Mexikó egyedülálló termesztési módszerekkel rendelkezik, mint például a milpa (a kukorica és más növények váltogatása) és a chinampa. Olyan konyhai előkészítési eljárásai vannak, mint a nixtamalizáció, amelynek során a kukorica héját mésztartalmú vízzel távolítják el a tápérték növelése érdekében, hagyományaiban pedig olyan különleges eszközöket használ, mint a metate és a kőből készült mozsarak.

Az alapélelmiszerekhez olyan őshonos hozzávalók társulnak, mint a különféle fajtájú paradicsom, a tök, az avokádó, a kakaó és a vanília; a mexikói konyhaművészet rendkívül kidolgozott és szimbólumokban gazdag, ilyenek például a nap mint nap fogyasztott tortillák és Tamales.